Megjött a friss kötcsei kinyilatkoztatás, és hát mit mondjak, a forgatókönyvírók most tényleg nem spóroltak a hallucinogénekkel. 🤣
Nem bukás volt ez, dehogy! A Főnök csak elfáradt a tizenhat évnyi melóban, és végre ráfért egy kis pihi a jachton. Ki ne vágyna egy kiadós láblógatásra egy ilyen jelentéktelen, aprócska "földrengésszerű" zakó után? A magyarázat meg egyenesen zseniális, a korrupció meg a luxizás smafu, az embereket ez nem izgatja, a rendszer egyszerűen csak nem volt felkészülve arra a gigantikus rejtvényre, hogy mégis mi a fenét kell csinálni, ha felbukkan egy új arc a porondon. Tényleg, ki gondolta volna, hogy a politika nem egy egyszemélyes pálya a végtelenségig?
Aztán jött a vészforgatókönyv, ami egyszerre idéz egy zombiapokalipszist és egy nagyon rossz falusi temetést.
Először gyorsan elkaparni a halottakat (a politikai hullákat meg a belső árulókat jobb híján lélekben), aztán kihúzni a sebesülteket a romok alól, végül meg felmérni, mekkora a kár... Hát persze, bűnbak az mindig kell, ha borul a bili.
A lényeg persze a szokásos duma. A miniszterelnököt (mármint az újat) nem kell komolyan venni, mert csak "össze-vissza beszél", a nép meg úgyis megeszi, amit főzött, szóval nincs más dolgunk, mint kényelmesen hátradőlni a páholyból és nézni, ahogy a gazdaság szépen, komótosan beleáll a betonfalba a 700 forintos gázolajjal.
És erre jön a legszebb csavar, a tegnapi teljhatalmú uraságok mára hirtelen az "elnyomott nemzeti ellenállás" bátor partizánjai lettek, akik még a baloldalt is keblükre ölelik a közös ellenség ellen. Hát nem könnyfakasztó ez a hirtelen jött bajtársiasság?
Kíváncsi vagyok, a közönség soraiban hányan fojtották bele a pogácsát a borba, mire leesett nekik a tantusz...
Mert a romeltakarítás java, na az még csak most kezdődik.
#magyar2026 #Tisza2026