Az élet engem napok óta folyamatosan tesztel, sorra jönnek az olyan események amikre próbálok másképpen reagálni mint azelőtt amikor elrontotta az egész napom
ma került a cinemacity mozis szerverére a végles album anyag, beidőzítettem 3 hónapra előre szinte minden tartalmat a socialre, azt hiszem learchiválom az egész projekt mappát, és hivatalosan is elengedem az egész kezét.
Zene szcéna szerintem egy elég nagy átjáróház, nagyon sokan megpróbálkoznak vele, de csak extrém kevesen tartanak ki hosszútávon benne. Ehhez szerintem kell egy fanatizmus, elszántság, szerelem vagy hívjuk bárminek. Minden más tényező csak ezután következik.
Lassan napra pontosan 25 éve kezdtem el zenével foglalkozik, ez időalatt millió embert ismertem meg, jöttek mentek az arcok, a 95%-uk már rég máshol van már. Nagyon kevés olyan van aki mindig tolja még.
Az én személyes disztópiám az, hogy a net úgy fog kinézni, mint egy újonnan átadott társasház kukatárolója az első hónap után, miután elkezdtek beköltözni a lakók. Akkora zaj lesz a szemét miatt, hogy nem tudom, ki és hogyan fogja megtalálni a valódi dolgokat a szénakazalban.
Nekem személy szerint nincs bajom az AI-generált zenével, úgyis, úgysem érdekel senkit semmi ebben a rohanó világban (kicsit túlzok). A streamingen a zenék 90%-ának az átlaga 1000 stream alatt van.
a kövi albumon egy gramm ének nem lesz, full instrumentális cucc lesz ahol végre lehet villantani a gitárokat, vintage szinti ritkaságokat és serum 2 sound design beteségeket
Rájöttem, hogy egy dal publikálásakor nem is az a kérdés, hogy mások mit gondolnak róla, hanem hogy valójában én mit gondolok magamról, és hogyan látom saját magamat
Akár hova nézek látom az ai generált szövegeket, dolgokat amiben zéró effort van, még az sincs kipucolva, hogy az alapvető AI-os formai dolgok el legyenek tüntetve (emojik, számozás, minden nagy kezdőbetű a címben, ugyanakkora szövegeloszlás stb)