csoóri sándor 🍃

csoóri sándor idézetek 💚

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

s a szemek azt kérdik: hány utunk van még az utolsó előtt?
(...) hány beszegetlen, júliusvégi éj?

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Mert embert nemcsak ember győzhet meg a létezés izgalmáról, de meggyőzheti egy oktalan állat is, meggyőzheti a virágzó erdő, a szárnyait emelgető tenger, miközben hánykolódik, beszél, kiabál fáradhatatlanul és öntudatlanul...

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Egy nőről kellett volna írni, aki körtét szed most a szőlőhegyen (...). Szőlőlevéllel kibélelt kosárba szedi a körtét, míg darázs dong körülötte, nem azért, hogy idillibb legyen a kép, hanem azért, mert a világon van darázs, és van ember.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Hasonlítasz a fákhoz, akiket nem szólít meg senki;
néma telefonoszlopokhoz.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Ülünk és nézzük a szobán átröpülő
gólyákat hosszan,
a szemcsés képernyő-táj dombjai, mint földet ért léghajók,
elmaradnak

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

[M]int minden költőnek, Paul Éluard-nak is külön szótára van. A felhő szó az övében (...) [e]gyszer haszontalan fátylat jelent, melyet madár hajít el; másszor szétmázolt arcot a világ nagy űrében. S a halál sem szétroncsolt test, ijesztő, éjféli csontváz, hanem fölfordított szív.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Ma még hatalmas szemből
les ki a szemem,
mintha az égbolt közepéből nézném
testem árnyékát öröklődni a nyári fák közt.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Húsvétnak reggelén,
ahogy a hajnal föloldotta az álmot,
arra ébredtem én,
hogy a kamasz tavasz
beillatosította a világot.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Dömötör napján köd tódul be a völgybe. Vakoskodik a fácán s úgy lépeget a lucskos gazban, mint didergő színész földig érő, barna kaftánjában. Néha megáll s porcelános gégével élesen fölrikolt: vagytok-e még? Vagyunk, vagyunk – fut át a legősibb mosoly rajtam.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Nem lettél gyűrűs jegyesem soha,
se bárdolt szekrényemen birsalma-emlék –
az októberi esők
mégis veled tudták kisírni magukat igazán.
Olyanok voltak hosszú átázott délutánjaid,
mint amikor Párizsban magának zongorázott Chopin.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

ment vele a fény,
mentek vele a felhők
s ment vele Isten is,
nagy októberi árnyként húzva mögötte
fájós lábát.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

a világ tátott szájában tán vadízű alma ha lehetnék.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Ideje jött, Uram, hogy kiüljek ide eléd
a dombtetőre.
Látom, borul az ég már templomaid fölött.
Az októberesedő kertben
kutyám is a legkövérebb rózsáidat harapja ketté,
mint trágyadombra kidobott kakasfejet.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Megkopnak Buda hegyei,
lehull a fáknak lombja.
Az ősz, e sárga nagy darázs,
itt dong már ablakomba.

Budapest zajong, fut, siet
és nem is veszi észre,
hogy fáradtan ül ki a nap
az egek küszöbére.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Kinyitom ablakomat erre a délutánra,
napozik még a kert, a kő,
de a verebek lába alatt már zörög a fű
s a falakat borító vadszőlő alól is
elővöröslenek a vásott téglák.

Ősz, ősz.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Szeptember. Hosszú napfény az udvaron
s kifakult mályvák a konyhafal előtt.
Lesántult kőrisbogár
biceg el köztük az éjszakák felé.
(...)
Tudom, indulnál vele te is
az ősz elől,
a tél elől
magadba,
befelé: homályos, zöld utakra,
ahol nem kísér soha
zúzmarás harangszó s óraütés.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Uram, itt van megint legújabb őszöd.
Hosszú fényekkel érkezett ide
a dombok közé
s ügyesen megelőzött.

Szégyen s gyalázat,
de a dióverésről az idén is lemaradtam.
Megtépázott falomb a címerem
s avarszőnyeg alattam.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Sarkunkban újra szeptember hava,
csuhé-szatyrodból a nyár, mint a legutolsó darázs, kirepül.
A meggyfa már vörös levelet ejt, ne nézz oda!

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Nézd, csillagokat söpör egy kéz le
az augusztusi égről,
mintha a vacsora-morzsát
anyám söpörné le az asztalról odahaza.
Meg-megsuttyanó köténye petrezselyem-szagú
és zöldhagyma-szagú –
Rég elmúlt kertjének illata
altat el ma is temelletted.

[csoóri sándor 🍃 @csoori_]

Augusztus hava újra, újra,
poros akác hajol az útra