szerintem sokkal-sokkal izgalmasabb úgy nézni a KIXet, ha fogalmad sincs, mi jön a végén. a telex ezzel nincs így, a második bulletpoint lelövi poént. https://t.co/UNYHEh5wjz
@andormario szerinted nő? ugyanitt: “sajnos nem tudom ellenőrizni,hogy 69-ben is így hvták-e,mert egy számítógépes hiba miatt az egész évek alatt összegyűjtött anyagom,Keszthelyről,remélem csak egyenlőre,de elveszett” :DDD
Pedig benne volt minden, hogy érdekeljen: megrázó, kurvajól megírt történet erőszakról, traumáról, leszarásról, gonoszságról, önbecsapásról, szar apáról és borzalmas családról — aztán mégis teljesen hidegen hagyott. Egyszerűen nem tetszett.
@AndrasGreff@wendypowa kisgyerekként senkit nem irigyeltem annyira, mint azokat, akik ezeket a neveket meg tudták jegyezni, és a megfelelő pillanatban előállni vele
pedig szkeptikus voltam, mert (az egyik rendező) Révész Bálint Nagyi projektjénél érzéketlenebb, stupidabb, madáchterebb film biztosan nem létezik, de ezt az irritáló mindenáron kúlságot ebben a filmben olyan jól helyre teszi (a másik rendező) Mikulán Dávid szuperérzékenysége.
@_adamtoldi_@_vvega_@mefiblogger@nytimes én tegnap reggel nyomtam unfollowt a kíváncsiságból követett visegrad 24-re (pro-trump, kritikátlanul pro-israel, naívan pro-ukraina, muszlim-és bevándorlóellenes, magát súlyosan függetlennek mutató kontó), és a nap végére megint olyan jó helynek láttam a twitterem, mint régen
Minden érdekel, amiről szól: filmesek, filmkészítés, nácik, háborús hátországok, homokba dugott fejek, elvek, elvtelenek, megalkuvók vagy annak látszók, és ez az egész még király nyelven is lett megírva.
Májusban megnéztem a Tampopo c. minden idők japán filmjét, és annyira a hatása alá kerültem, hogy rögvest meg akartam nézni a rendező, Jûzô Itami összes filmjét. Tegnap végeztem velük, és hát eszeveszett jó ötlet volt. Pillanatig nem untam őket, sőt, minden percüket imádtam.
Eleve érdekel Japán, de ezek valami egészen delikát történetek az ország ún. elvesztegetett évtizedéről (meg feminizmusról, bűnözésről, politikáról, művészetről, filmkészítésről, meg mindenről és bármiről). Bárcsak sosem fogytak volna el ezek a filmek!
Írtózom ettől a bús, tudálékos, finomkodó, sokszor még humorosnak is szánt elbeszélő modortól, így aztán mint szöveg szinte elviselhetetlen, de a fortepan képeivel mégiscsak működik valamennyire.