Gábor Nagymajtényi

“I’m smart enough to know I’m dumb.” Richard Feynman

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

ha van kedved összedobhatjuk jövőhéten

két opció is van

1. 106 független szavazás, minden oevk-ba regisztrált szavazó csak egy oevk-ban szavaz egyénileg

2. 106 oevk, alatta mindenütt változó számú sziget. szavazó szigetben regisztrál, ami egy oevk-ba tartozik, egy szavazata van, és a sziget szavazás aggregáltan megy az oevk szavazásba.

illetve én már beletennám, hogy innováljunk a condorcetet is akár:
- nem egyre szavazol az N jelöltből, hanem sorba állítod
- nem egyre szavazol, hanem az N-ből M-re
- minden jelöltre szavazol , 1,0,-1 értékkel, azaz ki aki megfelel, semleges, nem akarod

Melyik a fair, melyik legyen? Vagy ez voting config paraméter? Global, vagy akár szigetenként külön?

Na ezt kellett volna csinálni, nem egy mlm tracker majomságot.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@irishman787878 nem kell velük foglalkozni, nem kell őket felerősíteni. ne oszd meg!

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@camcrod @csorike1520 egy hónapja még engem akartak levadászni, hogy legyek én a scape-goat, de én az nem szeretek lenni. a kérdés, meddig maradhatnak, illetve igazolhatnak még át a rogán emberek a tiszába és a nemzetbiztonságba.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@camcrod @csorike1520 Ez nem ma kezdődött, ez két éve tart :) Csak most elkezd napvilágot látni.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@camcrod @csorike1520 ez most szerintem Barna Marcin és Ruffon múlik. Illetve Péter anyukáján: mi az amit be mernek vállalni.

[Spencer Baggins @bigaiguy]

A French engineer who lives quietly in Paris has spent 30 years writing software that the entire internet now runs on without knowing his name.

He wrote the code that streams every YouTube video, every Netflix show, every TikTok clip. He wrote the code that runs the virtual servers underneath AWS, Google Cloud, and Microsoft Azure. He calculated more digits of pi than anyone in history. He has no Twitter. He has no marketing. He just keeps shipping.

His name is Fabrice Bellard.

Here is the story, because almost nobody outside the systems programming world knows what one man has built.

Fabrice was born in 1972 in Grenoble, France. He studied at École Polytechnique, the top French engineering school. He never went to Silicon Valley. He never built a startup empire. He just wrote code.

In 2000 he started a project called FFmpeg, an open-source multimedia framework for encoding, decoding, and streaming video. He was 28. The project did one thing nobody else had done well. It handled every video and audio format that existed, in one library, on every operating system. He led it himself for years.

Today FFmpeg is the invisible engine of the internet. YouTube uses it. Netflix uses it. VLC uses it. Chrome and Firefox use parts of it. Every Android phone, every iPhone, every smart TV, every video editing tool you have ever touched runs FFmpeg somewhere underneath. If you have watched a video on a screen in the last 20 years, Fabrice's code processed it.

He was not done.

In 2003 he started QEMU, a machine emulator and virtualizer. He wrote it solo until version 0.7.1 in 2005. QEMU lets you run any operating system on any other operating system. It became the foundation of modern virtualization. KVM, the Linux kernel hypervisor, runs on top of QEMU. Every major cloud provider, AWS, Google Cloud, Microsoft Azure, IBM Cloud, runs virtual machines on infrastructure built around it. The Quick Emulator is the most cited piece of cloud infrastructure code on Earth.

He kept going.

In 2001 he won the International Obfuscated C Code Contest with a small C compiler that grew into TCC, the Tiny C Compiler. TCC can compile and boot a Linux kernel from source in under 15 seconds. In 2004 he calculated the most digits of pi ever computed at the time, using a personal desktop computer and an algorithm he derived himself called Bellard's formula. In 2011 he wrote a complete PC emulator in pure JavaScript that runs Linux in your browser, a project called JSLinux that engineers still cannot believe is real.

In 2019 he released QuickJS, a small but complete JavaScript engine that fits where V8 cannot. In 2021 he released NNCP, a neural network based lossless data compressor that immediately took the lead on the Large Text Compression Benchmark.

Then he turned his attention to large language models. He built TextSynth Server, a web server with a REST API for running LLMs locally. He released ts_zip and ts_sms, compression utilities that use language models to compress text and short messages at ratios traditional algorithms cannot reach. He released TSAC, a very low bitrate audio compression system. In December 2025 he released Micro QuickJS, a new JavaScript engine for microcontrollers, separate from QuickJS, designed for environments with almost no memory.

Fabrice co-founded a telecom company called Amarisoft in 2012, where he serves as CTO. Amarisoft builds 4G and 5G base station software used by carriers and labs around the world. He has been running it for over a decade while continuing to ship personal projects from his own home page at bellard dot org

He has no Twitter. He has no Instagram. He gives almost no interviews. His personal website is a flat list of projects with no styling, no fonts, no marketing copy. Just titles and links.

A quiet French engineer who never moved to Silicon Valley wrote the code that quietly runs the internet.

He is still shipping.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@splendid_pete ez ki?

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@splendid_pete nincs pénzük új tanácsadókra

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@szolnoki_laci valóban :) itt mindenki partizán volt

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Két évvel ezelőtt mondtam az akkor még pár tíz fős Tiszában, hogy a választási győzelem könnyű, a jó kormányzás nagyon nehéz, négyszer nehezebb, mint a választási kampány, a NER-bontás pedig szinte lehetetlen, több mint kilencszer nehezebb, mint a győzelem. Azért mondtam ezeket a számokat, hogy megértsék a nemlinearitást. Azt is elmondtam, hogy teljesen elhibázott stratégia, hogy nem készülünk a jó kormányzásra, ám voltak, akik meggyőzték a vezetést, hogy "ej ráérünk arra még, illetve átmegyünk a hídon, ha odaértünk". Sőt, olyan is volt, aki már a főváros frakcióba készült, és azt mertem mondani, hogy nem lehet úgy NER-teleníteni, hogy becsületesen írjuk innen ki a közbeszerzéseket, mert a főváros egy sima telkót, IT-t, takarítást se tud úgy becsületesen kiírni, hogy azt ne a NER nyerje. Van olyan, aki még mindig nem érti, miért baj, ha a NER nyer, ha az becsületes közbeszerzésen. Erre az a válaszom, hogy akkor itt marad a NER és a következő választástól folytatódik, ahol 26-ban abbahagyták.
Az, hogy ezek a feladatok vannak, és ezekre értelmes rendszerszintű válaszokat kell adni, minden értelmes ember tudta akkor és tudja most is.
Mindez azért fontos, mert látjuk, hogy a NER alappillére valóban a Lánczi Tamás NER-architekt mondása a korrupció és a lopás. Azért nem volt, mert ezt itt hagyta nekünk a Fidesz.
Tegnap sűrű NER-nap volt. Nemcsak az került napvilágra, hogy az összes hatósági tanúsítást, engedélyezést, sérülékenységvizsgálatot, minőségbiztosítást "nyúlt le a NER", hanem kiderült, hogy megáll az alapos gyanú a parkfenntartásnál. És itt most mindenki azon habzik, hogy de hát ő olyan jó polgármester. Ez mind-mind a felszín. A mélye viszont sokkal bűzösebb, hisz az egész rendszer el lett rohasztva.
Tudjuk, hogy az összes közbeszerzés csak a NER alapstratégiája szerint működött ( rossz hír, hogy nemcsak a közbeszerzések ), azaz mind a korrupciót kellett támogassa, védje. Ezért mindenki, aki ilyen munkát végzett, érintett. Akár tudott róla, akár nem ( ekkor hülye ).
Azt is tudjuk, hogy a korrupció nem állt meg a kerületi határoknál. A kérdés, mi van azokkal a kerületekkel, akiknél még nem borult a bili? Mit vállal fel ebből politikailag a kormány?
Azt is tudjuk, hogy minden közbeszerzés, azaz mi a terve a kormánynak vele, hogy fogja kiszorítani a korrupciót belőle úgy, hogy közben nincs másik magyar gazdaság, és majd minden cég ( IT, telkó, takarítás, kertészet, építőipar, ... ) érintett, és nincsenek versenyképes, közbeszerzést nyerni tudó "tiszták"?
A kétharmados győzelemről azt kell megérteni a kormánynak, hogy ez nem egy 28 fős pártnak szólt, nem is az amúgy elképesztő munkát elvégző új miniszterelnöknek, hanem két mondatnak:
- NER takarodj! ( nem, nem csak a Fidesz )
- Ruszkik haza
Az első miatt, itt csak akkor lesz tartós kormányzás, ha mindent a NER-telenítésnek rendelnek alá. És minden nap borul a bili, minden nap egy újabb ágazat, szektor kerül előzetesbe. A kormány pedig meg kell oldja, hogy az ország eközben stabilan működhessen tovább. Szép feladat.
Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@BorzakMeli42320 attól hogy ostoba orosz ügynök vagy, még szerencsére itthon a többség az EU mellett döntött. "Ruszkik haza!"

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Egy halk gondolat az ukrán tárgyalással kapcsolatosan

Egy honvédő háborúban lévő országtól ne várjuk el, hogy megtegyen egy olyan lépést, ami a háborús kohézióját gyengíti ( nyelvtörvény ). Azt várjuk el, hogy békeidőben azonnal helyreállítsa a kisebbségek jogait.

Ez feloldja azt a butaságot, amit Orbánéknak sikerült az orosz propagandával itthon elültetni a magyarok fejében. Az ukránok természetes barátaink! Ma ők védik Európát az orosz agressziótól. Tanulnunk kell tőlük!

[Mykhailo Rohoza @MykhailoRohoza]

D7: A New Geopolitical Player?

Former NATO Secretary General Anders Fogh Rasmussen has proposed the creation of a new alliance of democracies — D7, the “Democratic Seven.” The proposed members are Australia, Canada, the European Union, Japan, New Zealand, South Korea, and the United Kingdom.

Together, these economies generate roughly $36 trillion in GDP — about 30% of global economic output. They possess enough economic weight to resist coercion even from the world's largest powers.

D7 is envisioned not as a closed club, but as an advanced core surrounded by concentric circles of associated members and partners. Countries could participate in specific initiatives according to their interests, creating flexible coalitions through what Rasmussen calls “variable geometry.”

The idea did not emerge by accident.

The international environment is changing rapidly. An increasingly coordinated axis of authoritarian states — Russia, China, Iran, and North Korea — is becoming more visible. The war against Ukraine has highlighted this trend: North Korean ammunition and troops, Iranian drones, and Chinese technological and economic support have all contributed to Russia’s war effort.

At the same time, U.S. foreign policy is evolving. Washington increasingly acts according to immediate strategic interests rather than as the unquestioned leader of the democratic world. Global trade disputes, sanctions, protectionism, and technological competition continue to intensify.

Against this backdrop, Rasmussen argues for a flexible coalition of advanced democracies capable of jointly protecting their economic, technological, and security interests.

In effect, D7 would represent a new architecture of democratic influence that is not entirely dependent on American leadership.

What Would D7 Do?

1. Create a democratic trade alliance.
2. Coordinate protection against economic coercion.
3. Align technology policies.
4. Invest jointly in artificial intelligence, quantum technologies, and space exploration.
5. Secure access to critical raw materials.
6. Develop new defense cooperation mechanisms modeled on support for Ukraine.
7. Build an alternative to China's Belt and Road Initiative.

The proposal's authors openly acknowledge that D7 should be capable of functioning even without direct U.S. participation if Washington continues reducing its global leadership role. At the same time, the door would remain open. The United States could participate as an associated member in specific coalitions or eventually join the core of D7 should its political direction change.

Why Does It Matter?

The world is gradually moving away from the era of a single superpower toward a system of multiple competing geopolitical centers.

For decades, the security and prosperity of many countries were built around American leadership. Today, democracies are increasingly searching for new mechanisms to collectively defend their interests.

A particularly relevant example is the so-called “Coalition of the Willing” supporting Ukraine, initiated by the United Kingdom and France. Operating outside NATO’s traditional bureaucracy, it has demonstrated that flexible coalitions can often move faster than established international institutions.

Rasmussen proposes applying this same principle to trade, technology, investment, and geopolitics.

The Future of the Project

At present, D7 remains more of a concept than a formal organization. Yet the logic behind its emergence is highly significant.

The world is entering a period of new international blocs and coalitions. Countries are no longer aligning solely around military power but also around technology, logistics, energy, critical resources, artificial intelligence, and control of global supply chains.

If implemented, D7 could become a new center of power within the democratic world — more flexible, more technologically advanced, and more economically focused than many existing institutions.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Miközben mindenki azt figyeli, hogy az amerikai AI-modellek még mindig vezetnek-e képességben, egy sokkal fontosabb geopolitikai folyamat zajlik a háttérben.

Kína közel ötször akkora népességgel, saját digitális ökoszisztémával, saját platformokkal, saját felhőszolgáltatókkal és saját technológiai stackkel rendelkezik. Ez hatalmas előnyt jelent az AI-fejlesztés egyik legfontosabb nyersanyagában: az adatokban.

Az adat a mesterséges intelligencia olaja. Nem az egyetlen tényező, de továbbra is az egyik legfontosabb.

Az Egyesült Államok számára ezért stratégiai érdek lenne egy szoros technológiai szövetség Európával. A nyugati világ adat-, kutatási-, tőke- és tehetségállományának egyesítése hosszú távon sokkal erősebb pozíciót teremtene Kínával szemben.

Ehhez képest ennek éppen az ellenkezője történik.

Trump kiszámíthatatlan politikája, a szövetségesekkel szembeni konfliktuskeresés és az európai országokra gyakorolt nyomás következtében Európa egyre inkább arra készül, hogy saját AI-kapacitásokat építsen. A franciák jelentős állami és magántőkét mozgósítanak, a németek és a britek szintén milliárdokat irányítanak AI-startupokba és számítási infrastruktúrába. Egyre többen beszélnek technológiai szuverenitásról.

Közben Kína türelmesen építkezik.

A kínai szereplők rendszeresen felborítják az amerikai üzleti modelleket: nyílt forráskódú, rendkívül versenyképes modelleket adnak ki, amelyek ugyan néha valamivel gyengébbek a legjobb amerikai rendszereknél, de elég jók ahhoz, hogy a világ jelentős része ezeket válassza.

Miért?

Mert nem feltétlenül a rövid távú profit maximalizálása a cél.

Az open source modellek csökkentik az amerikai cégek árazási erejét és megtérülését. Emellett világszerte fejlesztők, startupok és vállalatok ezrei kezdenek a kínai modellekre és eszközökre építeni. Egy teljes ökoszisztéma jön létre.

A stratégia egyszerű: a mennyiség idővel minőségbe fordul át.

Minél több fejlesztő használja a technológiádat, minél több alkalmazás épül rá, minél több visszacsatolást kapsz, annál gyorsabban fejlődik az egész rendszer.

A nagy kérdés már nem az, hogy kié a legerősebb modell 2026-ban.

Hanem az, hogy ki építi fel azt az ökoszisztémát, amelyen a világ AI-alkalmazásainak többsége fut majd 2030-ban.

----------------------------------------------------------

While everyone is watching to see if American AI models still lead in capability, a far more significant geopolitical process is unfolding in the background.

China has a population nearly five times larger, its own digital ecosystem, its own platforms, its own cloud providers, and its own technology stack. This represents a massive advantage in one of the most important raw materials for AI development: data.

Data is the oil of artificial intelligence. It is not the only factor, but it remains one of the most important.

It would therefore be in the United States’ strategic interest to form a close technological alliance with Europe. Pooling the Western world’s data, research, capital, and talent would create a much stronger position against China in the long term.

In contrast, the exact opposite is happening.

As a result of Trump’s unpredictable policies, his tendency to pick fights with allies, and the pressure exerted on European countries, Europe is increasingly preparing to build its own AI capabilities. The French are mobilizing significant public and private capital, while the Germans and British are also directing billions into AI startups and computing infrastructure. More and more people are talking about technological sovereignty.

Meanwhile, China is patiently building its capabilities.

Chinese players regularly disrupt American business models: they release open-source, highly competitive products that, while sometimes slightly inferior to the best American systems, are good enough that a significant portion of the world chooses them.

Why?

Because the goal isn’t necessarily to maximize short-term profits.

Open-source models reduce American companies’ pricing power and return on investment. In addition, thousands of developers, startups, and companies worldwide are beginning to build on Chinese models and tools. An entire ecosystem is emerging.

The strategy is simple: quantity eventually turns into quality.

The more developers use your technology, the more applications are built on it, and the more feedback you receive, the faster the entire system evolves.

The big question is no longer who will have the most powerful model in 2026.

Rather, it is who will build the ecosystem on which the majority of the world’s AI applications will run in 2030.

Translated with https://t.co/k8LRBgC59s (free version)

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@nedudgi2022 mindig várom, hogy MP fejlődjön. mert képes rá. de szerintem túl sok döntést nem képes delegálni.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Állítólag van Ferihegyen drónvédelem, és vélhetően Kuvaitban is volt.

https://t.co/4UM0B928Xg

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@EtelaSzabo most a belügyminiszter egy kérdésre... a fidesz erőlködik.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Mi lenne, ha nem olimpiát akarnánk rendezni, hanem mondjuk egy okos országot elérni, ami előrébb tart technológiákban és versenyképesebb, mint a szomszédai?

Egészen vicces ez az olimpiai fétis. És egészen elképesztő, hogy ez a politikai termék továbbra is az összes erőforrásunkat betonba öntené és olyan beruházásokba, amik sose térülnek meg.

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@irishman787878 olyan szép ez

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

@grishcorb Most akkor az összes strómanja visszadja a vagyonát?

[Gábor Nagymajtényi @zuzmo]

Szó elszáll, fing marad